Ezeket a babákat még akkor készítettem, amikor még kerestem a lehetőségeim.
A csuhét tojásfestékkel festettem.
Festeni csak akkor szoktam, ha nem szép a csuhé. pl az idén a sok esőtől foltosak.
Festek csuhét hagymahéjjal, alkörmös terméssel,vadszőlővel, majd mindíg jelzem mivel szineztem.
A beszélgetőket talán föntről fényképeztem, kissé torz a kép. Majd megtanulom hogyan csináljam.
Ezenkívül még sokan vannak. Van aki dolgozik, beszélget, piacozik, petykál, gyermeket nevel, süt, főz, mos, varrogat, pecázik, örűl, szeret, sirat, egyszóval él.
Ezért nincs szivem eladni őket. Azt hiszem lelkük van.
Csak ajándékba tudom adni, annak akit szeretek, becsülök.
Majd készítek felvételt a dolgos babáimról is, sokan vannak, de csendben megférnek egymás mellett. Szeretem őket.
A nyilakra kattintva lehet jobbra-balra lépegetni a képek között!
Ha a képre viszed az egeret, alul megjelenik a kép címe is.
Teljes képernyő méretű DIAVETÍTÉSHEZ katt ide!
Így elolvashatod Ági képekhez fűzött gondolatait és megjegyzéseit is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
algabalga 2011.09.19. 09:30:09
Arra lennék kíváncsi, hogyan illeszted a fejecskékre a hajat, és miből készíted a hajacskákat?
Tényleg lelkük van.
ági mama 2011.09.19. 12:51:11
Köszönöm a látogatásodat és az elismerésedet.
Szombaton voltam velük a Nádudvar-i hagyományőrző napokon, ott nagyon sokan megnézték, valóban gyönyörködtek bennük. Majd teszek erről is fel képet. A legnagyobb elismerés az volt, hogy a marokszedő menyecskére azt mondta az egyik emberke, hogy olyan valóságos, hogy kedve lenne a fenekére csapni. Ezt amúgy "vidékiesen" mondta. Ági.