Szerencsére nem jelent számomra túlzott aggódást az, hogy mivel lepjem meg szeretteimet karácsonykor. Az elhasználódott, fél lábbal már a kukában lévő dolgok magukból sugallják, mi minden lehet még belőlük.
Sajnos sikerült beleesnem egy hibába: bóvli fűszertartókat vásároltam nem éppen olcsón, amiknek rövid időn belül tönkrement, letört a tetejük. Na, de nem bosszankodtam, és nem is dobtam egyből a szemétbe. Gondoltam, takaros kis mécsesek lehetnek még ezekből. Volt egy régi tengert idéző, kagylós illatgyertyám, aminek kék zselés viasza volt. Már nem illatozott, csak porosodott. Kiolvasztottam belőle a viaszt, a fűszeres üvegekbe talpas kanócokat vettem, és beleöntöttem. Pont elég lett a 4 üvegbe. Amikor a zselé megszilárdult és lehűltek az üvegek, tojásfehérjével kentem be, majd sóba forgattam őket. Ujjammal karácsonyi motívumokat rajzoltam a sóba, és amikor ez is megszáradt, arany és ezüst üvegfestékkel körbekontúroztam a motívumokat. Az üvegek menetes tetejét - hogy ne csúfoskodjanak, - egy kis ragasztó segítségével karácsonyi dísszalaggal tekertem körbe, majd kötöttem rájuk bokrétát. Már csak az ajándékzacskókat kellett elkészítenem hozzájuk. ebből a hagyományos verziót választottam.
Hajnikával már el is ajándékoztuk őket a munkatársaimnak, és a várva várt öröm az arcukon nem maradt el.