Meggyötörten állni
A decemberi fagyos ködben
Csodát várni
A csillagtalan néma csöndben
Titkot lesni
A lélek ablakára karcolt jégvirágban,
Eltűnődni
Zúzmarás hajnalok szívet melengető homályában
Próféciák nyomán
Hitre cserélni a kételyt
Csillagjelet
Látni a legsötétebb éjben,
És hinni
Hinni
A szívekben születő
Fényben!
Kovács András: Advent
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.