Advent első vasárnapja van.
Meggyújtottuk adventi koszorúnkon az első gyertyát.

A gyertya gyújtásról egy kedves emlék jutott eszembe:
Négy éve a faluházban a karácsonyi ünnepségünk részeként a gyerekekkel meséltük, játszottuk el a Négy gyertya történetét, melyet most veletek is megosztok.

A négy gyertya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:
-ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

 
Azt hiszem e kis meséhez nem szükséges különösebb hozzáfűzni való, a lényeg, hogy soha ne felejtsük el:

A remény szikrája ott ég bennünk csupán lángra kell gyújtanunk, s akinek csak lehet továbbadnunk!

Kreatív Szakkörünk minden tagjának és az oldal látogatóinak kellemes adventi készülődést, meghitt gyertyagyújtást kívánok!

Balazsiné Balaskó Mária
Kreatív Szakkör vezetője