- Petikém, húzd gyorsan a cipődet,
hiszen nagyfiú vagy már!- mondja reggel anyu.
- Petikém, ne szürcsölj, mint a malac,
hiszen nagyfiú vagy már! - mondta délben anyu.
- Petikém, elég legyen már a tévézésből,
hiszen te még kisfiú vagy! - mondta este anyu.
- Anyu, miért van az, hogy reggel és délben nagy vagyok,
estére kicsi leszek? - kérdeztem anyut.
- Összemegyek, mint a tej? Elfogyok, mint a vajas kifli?
Töpörtyűvé töpörödöm, mint a zsírszalonna darabok?
Akkor én most kicsi vagyok, vagy nagy?
- Hol kicsi vagy, hol meg nagy. Van amihez még kicsi vagy,
van, amihez már elég nagy! - válaszolt anyu.
- Szóval, ezt mondta, de meg nem nyugtatott. Máig sem tudtam
eldönteni, hogy kicsi vagyok, vagy nagy vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
