>>> Paldesz Kornél alkotásai

A kicsi csiga egyszer nagyot gondolt. Álmában villámgyors volt.
Felkúszott hát a hegy tetejére, majd onnét lenézett a mélybe.
A csigának az a csodás ötlet jutott az eszébe, hogy csónakkal csobban a csobogó folyó medrébe, és úgy csúszik le a mélybe. Csodás dolog lesz majd, hogy a csónakban csücsül a csoda csiga, csak száguld, s majd mindenki csodálkozva bámul. Látják, hogy a csiga csücsül a csónakban, s majd csillogó szemükbe könnyet csal, csöndben bámulják, a csobogó folyón a csónakkal csúszó csigát.
De aztán elhűlve nézett a csiga a mélybe. Nem is oly csábító, hogy csónakba csücsülve csússzon a csodásan csalogató mélybe. Hisz a medréből kicsapongó folyó a csónakot a sziklának csapja, s a csiga csontját törné, ha volna, sok ezer darabra. Majd a csürhe erdő népe, arról csevegne, hogy a csónakban csücsülő csiga, hogy csapódott a csobogó folyóban a sziklának. Neveznék eztán őt szamárnak vagy birkának, de semmiképp nem csoda csigának, ki lassú csúszás helyett, a csónakban csücsülve, száguldva csobogott le a csodásan csábító mélybe.
Így hát a csiga csalatkozva csúszott tova, mert végezetlen maradt dolga. Mit egyszer megálmodott, hogy a hegy csúcsáról csónakba csücsülve csobog le a folyón.
A mesének tanulsága nem lenne, ha a csiga még mindig a hegyről lefelé menne.
Lássuk be, a lassan csúszó csigában az a csodálatos, hogy hiába csúfolódik rajt minden csélcsap erdei csorda, neki van a legjobb dolga. Mert leghamarabb elérhető az otthona. Így hát ki lassan csúszik, tovább ér, s a csiga az, ki leghamarabb haza ér.