Van egy fehér pólótok?
Ezt kérdeztem a kisasszonyoktól egy téli szüneti reggelen. (Biztosra mentem, előző héten turkálóban voltam, és épp sikerült találnom fehér pólókat.)

- Miért?
- Mert akkor befestjük.
- ???
-Kékre, mert ilyen festék van itthon.

Persze nem ám csak úgy, simán festettük be, hanem batikoltunk.

Az volt a terv, hogy kör alakú mintákat festünk a pólóra. Azt úgy kell csinálni, hogy ahol a kör közepe lesz, felcsippentjük az anyagot, és az így kapott kúp szerű kitüremkedést szorosan és sokszor körbetekergetjük fonallal, madzaggal, zsinórral, ami épp van a háznál. A végén persze szorosan megkötjük. Az összekötözött részeket nem fogja be a festék, ez adja majd a mintát.

Egyszerű körökkel persze nem értük be, az volt a terv, hogy három, egyre kisebb kört batikolunk egymás alá, ráadásul úgy, hogy összeérjenek.
Én felcsippentettem az anyagot, Elsőszülöttem pedig tekergette és tekergette és tekergette a fonalat, kitartóan. (Finommotorika, kéz-szem koordináció, monotónia tűrés.)

Sikerült? Sikerült!
Sikerült! Sikerült! Sikerült!
Már csak az optikai tuning van hátra.

Három gomb.

Fekete gyöngyök.

Egy fekete kalap (akrilfesték, de persze lehet textilfestékkel is) és egy répaorr.

Egy mosás, hogy a segédvonalak eltűnjenek, egy vasalás, hogy azért mégis...
És íme a hóemberes póló (meg egy boldog kisasszony :-)
(Igen, direkt van fejjel lefelé a hóember. Vannak, akik fordítva látják a világot :-)

Szerintem még farsangi jelmeznek is jó. A készítés menetéről még több kép itt!