Nemrég mamánál kukoricát szedtünk. Néhány csövet hazavittem, hogy majd szépen felakasztom otthon a filagóriába. Őszi dekorációként igazán jól fog mutatni!
Aztán, ahogy a csumáját felhajtottam...
már többet láttam benne, egy egyszerű dekorációnál.
Megszületett Kukorica Marci!
Hogyan keltettem életre egy cső kukoricát? Csupán két szem egy orr és egy száj kell hozzá. Ezeket ragasztottam fel a kukoricafejre.
A szemek mozgó szemek, de akár kartonból is elkészíthető.
Az orr kukorica csutkából vágott kis korong.
A száj pedig csuhéból készült. Egy levelet megsodortam és ívre hajtottam. Megfelelő méretre vágtam. A két végét gombostűvel rögzítettem.
Ennyi! Ja igen majd elfelejtettem!
Nevet is adtam neki: Marci lett.
Kukorica Marci most itt néz rám vidáman a műhely ablakából egy kis tök társaságában.
Szép napot Mindenkinek!
Új fejlemény:
Marcinak vendége érkezett Kukorica Marcsi személyében.
Ismerjétek meg őt is!
<<< Katt a képre!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
marcsi777 2011.10.16. 20:51:21
nagyon örültem az újra jelentkezésednek az ötletek szuperek voltak mindig és aki ilyen ajándékkal van megáldva mint te,lesz is mindig.Remélem édesanyád egészsége javult.Nagyon megértem amin átmentél,az én anyukám az elmúlt másfél évben a párjával élte végig a kemót és a betegséggel járó összes nehézséget.Miért is írom neked mindezt?Nem tudom mennyire leszel fogadóképes de én mégis megpróbálom.Mivel én hiszek Istenben( és nem olyanban aki a templomban van kőszoborból) mert ő ma is cselekvőképes.De az emberhez csak akkor közeledik,ha ő behívja az életébe.Én ezt 20 éve tettem meg és egyetlen pillanat sem volt az életben,hogy megbántam volna.Egy betegséget állapítottak meg akkor az orvos azt mondta 2 év múlva meghaltam volna akkor 24 éves voltam.kegyelem volt.Azóta rengeteg dolog történt az életemben.
De visszatérve az anyukám párjára.Ő teljesen visszautasította a megtérést ami azt jelenti,hogy az ember befogadja a szívébe Jézus Krisztust.Ő általa örök életet nyer az ember.Mert isten úgy szerette a világot,hogy egyszülött fiát adta érte,hogy aki hisz őbenne el ne vesszen hanem örök élete legyen.(Ján3:16)Mivel az ember szabad akarattal rendelkezik ezt a senkire rákényszeríteni nem szabad de az fontos,hogy minden embernek fel legyen ajánlva egy napon.És ha az ember hallja az ő szavát ne keményítse meg a szívét mert isten a szívek vizsgálója.És azt szeretné ha minden ember megtérne őhozzá.mert aki megtér és megkeresztelkedik az üdvözül.A mi Sanyi papinkat persze ez nem érdekelte.de mi persze azért minden nap imádkoztunk a gyógyulásáért annak ellenére,hogy tudtuk gyógyíthatatlan beteg.És persze a megtéréséért.Aztán egy napon megtörtént.Nagyon boldogok voltunk,de még ő.Azt mondta miért is várt eddig.Ezzel a levéllel annyi célom volt csak kedves "druszám"hogy ha érdekesnek találtad szívesen és fontosnak amiket írtam CSAK ÉLET ÉS HALÁL közt választ az ember ha megtér vagy ha nem,akkor válaszolhatnál a levelemre.én maradok tisztelettel:Marcsi
B. Balaskó Mária · http://bbmkeramia.hu 2011.10.18. 15:43:27
Kedves Marcsi!
Köszönöm hozzászólásodat, együttérzésedet.
Bár Kukorica Marcihoz nem igazán kapcsolódik, de
valóban, hitünk sok mindenen átsegít. Szeretettel üdvözöllek: Marika
