Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a tavasz a legkedvesebb évszakom.
A természet  újjászületése számomra valóságos csoda!
Újra életre kel minden, süt a nap, sarjad a fű, rügyeznek a fák, bontogatják szirmukat a tavaszi virágok, csicseregnek a madarak...

Ugye, milyen jó érezni a melengető nap sugarát, a tavaszi szellő simogatását, a virágok illatát?

Figyeljük csak a természet ébredezését, ahogy minden kivirul és lássuk meg benne az igazi csodát! Ez a változás ránk is hatással van.
Mi is újjászületünk, feltöltődünk és minden gondunk, problémánk ellenére jobb lesz a kedvünk, a közérzetünk és megmagyarázhatatlannak tűnő örömet érzünk.

Ilyenkor mintha boldogabb és mosolygósabb lenne körülöttünk a világ.
Mi is felszabadultabbak vagyunk, bátrabban és többet mosolygunk.
Egy mosoly pedig csodákra képes...

Saját örömünket látni mások arcán, -ezt is hozza a tavasz!

Természetesen még sok minden mást is, csak nyissuk ki szemünket, szívünket és vegyük észre a körülöttünk lévő kisebb-nagyobb csodákat!

 Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés... tavasz!